Itt: bbjnick.blog.hu/2010/09/28/vagy_szabo_dezso_es_te_nacik_vagytok
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2010.10.15. 17:18
„...és ha más csinálja ezt, éppen olyan könyörtelen öklökre talál bennünk...” („vagy szabó dezső és te nácik vagytok?”)
Címkék: közösség magyar nemzet történelem irodalom valóság magyarság szabó dezső méltóság magyar irodalom mélymagyar valóságérzékelés tormay cécile valóságigény
Szólj hozzá!
2010.10.06. 07:54
Varsó, 1849. augusztus 4/16.
Címkék: jövő történelem magyarország valóság magyarság múlt kegyelem hatalom önérzet jelen méltóság vértanúság találjuk ki magyarországot valóságérzékelés az aradi vértanúk valóságigény halhatatlanságtudat
I. MIKLÓS CÁR LEVELE FERENC JÓZSEFNEK
Varsó, 1849. augusztus 4/16.
Kedves barátom!
Elküldöm hozzád magam helyett fiamat, Sándort, hogy egy olyan hírt vigyen meg neked, ami – remélem – örömet fog okozni. Görgey, akit diktátornak neveztek ki, hadseregével letette a fegyvert, és kegyelemre megadta magát neked. Adjunk hálát Istennek, kedves barátom, ezért a kedvező eredményért, adjunk hálát neki, hogy megelégelte alattvalóink drága vérének hullását, és alkalmat ad neked, hogy uralkodói jogaink legszebbikét, a helyesen értelmezett kegyelmet gyakorolhasd. Ismerem szívedet, kedves barátom, tudom, hogy nem tagadod meg magadtól ezt az örömet. Kegyelmet a megtévedteknek, barátod kéri ezt számukra; és érdemük szerint kell bánni a felbujtókkal, az országot nyomasztó bajok okozóival.
Megbíztam fiamat, hogy különböző komoly kérdésekről beszéljen veled – felhívom rájuk a figyelmedet, és fogadd meg, amit mond.
Szívvel-lélekkel maradok örökre, kedves barátom
hűséges és ragaszkodó
Miklósod
2 komment
2010.10.06. 04:35
Párhuzamos kapcsolás (1. ábra)
Címkék: közösség politika választás nemzet kötcse magyarország demokrácia orbán viktor magyarság etikus logikus 2010 kondor béla passzív rezisztencia esztétikus demokráciakritika
„Húsz évig, a politika, a demokrácia céljellegére hivatkozva rúgott le magáról minden kritikát; most másról sem hallunk, mint a demokrácia eszközjellegéről. A demokrácia eszköz… No, de tolvajkulcs?” (Z. barátunk a kocsmában (nem szószerinti idézet))
Idézek egy kommentsorból (innét: mandiner.hu/cikk/20101004_ki_nyert_ma): 
cutcopy 2010. október 4. 22:43
Ov tegnap végre jól megfogalmazta: Aki szavaz felhatalmaz, aki nem szavaz az pedig beleegyezik abba, hogy a többiek a nevében is felhatalmazzanak..!
(...)
bbjnick http://bbjnick.blog.hu 2010. október 5. 11:45
@cutcopy
„Ov tegnap végre jól megfogalmazta: Aki szavaz felhatalmaz, aki nem szavaz az pedig beleegyezik abba, hogy a többiek a nevében is felhatalmazzanak..!” --- írod.
Kikukáztam az Orbán-beszédet és Orbán nem ezt mondta.
Orbán így fogalmazott:
„Ami a részvételt illeti tisztelt Hölgyeim és Uraim, tudnunk kell, hogy azt tud befolyást gyakorolni a dolgokra, aki él a lehetőséggel, vagyis részt vesz a választáson. Aki nem megy el, az a többiekre bízza a döntést. Vagyis elfogadja a többiek döntését. Ez pedig számunkra, a magyar kormány számára azt jelenti, hogy aki elment, felhatalmazást adott, aki otthon maradt, engedélyt adott a munkánk folytatására.”
A „többiekre bízta a döntést”, „engedélyt adott a munkánk folytatására” és a „beleegyezik abba, hogy a többiek a nevében is felhatalmazzanak”, a szavak stílusérték-különbsége miatt, messze nem ugyanazt jelenti.
Orbán „ügyesen” (ügyesebben) fogalmaz, de ez még nem jelenti azt, hogy igaza is van. Kötcsén ő maga hivatkozik a „sajátosan magyar gondolkodásra”, márpedig a magyar gondolkodás alapeleme a passzív rezisztencia. S a passzív rezisztencia nem engedély, hanem a tiltakozás egy bevett formája.
ü
bbjnick
Szólj hozzá!
2010.10.03. 10:08
Kampánycsendsértés helyett: „Bartók sírjára”
Címkék: közösség kultúra valóság magyarság kereszténység haza hagyomány méltóság bartók béla szocialitás mélymagyar tradíció horváth elemér valóságérzékelés andorai péter közösségvállalás valóságigény sorsélmény
25 komment
2010.09.25. 05:30
Adalék Csutakaszürkeló Prófétálj! c. bejegyzéséhez
Címkék: közösség élet halál önvédelem parlament büntetés orbán viktor magyarság törvény kereszténység igazság bűn kisebbség együttélés katolicizmus közjó jhvh schmitt pál a katolikus egyház katekizmusa fidesz kormány
A bejegyzés közvetlen előzménye: magyarido.blog.hu/2010/09/08/profetalj
A TÖRVÉNYES ÖNVÉDELEM
2263 A személyek és társadalmak törvényes önvédelme nem jelent kivételt az ártatlanok megölésének, a szándékos emberölésnek tilalma alól. „Amikor valaki önmagát védi, a tettből két következmény származhat: az egyik a saját életének megőrzése, a másik a támadó megölése.”(Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7.) „Semmi nem tiltja, hogy egy cselekedetnek két hatása legyen, melyek közül csak az egyik szándékolt, a másik szándékon kívüli.”(Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7.)
2264 Az önmagunk iránti szeretet az erkölcsiség alapvető principiuma marad. Törvényes tehát, hogy a saját élet megőrzéséhez való jogot érvényesítsék. Aki a saját életét védi, nem követi el az emberölés vétkét, még ha arra kényszerül is, hogy támadójára halálos csapást mérjen:
Ha valaki a saját élete megvédésére nagyobb erőt alkalmaz, mint szükséges, a tette nem megengedett. Ha azonban mértékkel veri vissza az erőszakot, a védekezés megengedett (...). Nem szükséges az üdvösséghez, hogy az ember elmulassza az arányos védekezést azért, hogy elkerülje a másik megölését: mert a saját életére jobban kell vigyáznia, mint a másikéra.(Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7.)
2265 A törvényes önvédelem nemcsak jog, hanem súlyos kötelezettség is lehet azok számára, akiknek mások életét kell védeniük. A közjó védelme megköveteli, hogy a jogtalan támadót ártalmatlanná tegyék. Ezen a jogcímen a közhatalom törvényes birtokosainak joga van a fegyver használatára is, hogy a gondjaikra bízott polgári közösség jogtalan támadóit visszaverjék.
2266 A közjó védelme követelményének megfelel az állam erőfeszítése annak érdekében, hogy az emberi jogokat és a polgári együttélés alapvető szabályait sértő magatartásformák terjedését megfékezze. A törvényes közhatalomnak joga és kötelessége a vétség súlyosságával arányos büntetés kiszabása. A büntetésnek elsősorban a bűn által okozott rendzavarás helyreállítása a célja. Amikor a büntetést a vétkes önként elfogadja, a büntetés engesztelő értelmet is nyer. A büntetés azonfelül, hogy védi a közrendet és óvja a személyek biztonságát, gyógyító célzatú is: amennyire lehetséges, hozzá kell járulnia a vétkes megjavulásához.
2267 Az Egyház hagyományos tanítása -- a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve -- nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.
Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.
Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta „immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul”(II. János Pál pápa: Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 56).
Szólj hozzá!
2010.09.22. 23:24
Befogadás (a)vagy túl a tolerancián
Címkék: közösség magyar nemzet magyarország tolerancia széchenyi istván zsidó cigány magyarság megértés önismeret kisebbség alkalmazkodás befogadás egyetértés weöres sándor méltóság megismerés önbecsülés mélymagyar
1. Az elmúlt húsz év toleranciatébolya letarolt tájat hagyott maga után.
2. Széchenyi már közel kétszáz éve figyelmeztette a Hunniában az érintetteket − „…még estünkben is halálos fogással ragaszkodván hozzátok, velünk együtt fogtok dűlni a számunkra Tiáltalatok nyitott sírgödörbe. S akkor kénye szerint dúlhatja majd a hont a soha nem látott kaján irigység.” −, de szavai sem akkor, sem ma, a kései utódok számára, nem hoztak megvilágosodást. A lehetőség, amely 1990-ben adatott − a visszatérés, a beilleszkedés lehetősége az évezredes magyar kultúrába, e kultúra szerves, megbecsült tagjává válás − nem hálát és megnyugvást váltott ki „kisebbségeinkben”, hanem haramiaindulatokat gerjesztett bennük (tisztelet a kivételnek!) és öncélú és tébolyult belháborúvá − mondhatni: mészárlássá − változtatta a kilencvenes és a kétezres évek szellemi közéletét. Suhogtak a jogi és ideológiai husángok és bunkók, figyelem nélkül arra, kit-mit zúznak össze, s arra is, milyen kisstílű aljas napi érdekek eszközeivé (is) válnak.
3. Ki fogja újjáépíteni az Országot? És miből? A „kaján irigység”, a pusztítás szellemét hogyan válthatja fel a közös gyarapodás szelleme? Csak egy építőanyagunk létezik: kulturális hagyományunk. Ne szégyelljünk újratanulni magyarul! A toleranciatéboly őrületéből − amely, mint a „szerződéses viszonyok szupremáciája”, mint „individualizmus”, mint „szubjektivizmus”, mint „pluralizmus” férkőzött be életünkbe s fordított szembe bennünket egymással − ideje újra visszatalálnunk a többezer éves magyar hagyományhoz, az egymás megismerésén, megértésén, az egymástól való tanuláson, az egymáshoz, egy közös cél érdekében történő kölcsönös alkalmazkodáson alapuló befogadáshoz.
3.+1. Ezer szónál is többet ér egy példa. Weöres Sándor így tanít minket (magyar magyarokat, magyar cigányokat, magyar zsidókat) (ön)reflexióra, önismeretre, önbecsülésre, egyetértésre, méltóságra − magyarul (...forog a „magyar univerzum”...):
Weöres Sándor:
HARMINC BAGATELL (részlet)
CIGÁNY
Éc
péc
kapuléc,
Csimpilimpi hova mész?
Pockot viszek a vásárra,
egy peták az ára.
Besuttyantam a sátorba,
állt feltűrve Bábos Dorka,
benn a pocok táncot ropott,
Bábos Dorka sivalkodott,
árus-polc mögé bebújt,
mézes huszár legurult,
uccu neki fuss!
***
Weöres Sándor:
A ZEMPLÉNI ZSIDÓLÁNY
Módos vagyok én,
csinos vagyok én,
esztendőre vagy kettőre
férjhez megyek én.
Faterom nagy úr,
lova, szekere,
övé híres Gömör, Sáros
Zemplén vármegye.
Három vármegyében
rongyot szedni jár.
Van-e toll? Van-e bőr?
Utcán kiabál.
Uram kapja Zemplént,
ez a hozomány.
Apám marad Gömörben és
Sárosban király.
5 komment
2010.09.19. 04:51
Kis ország, kis forradalom 1.
Címkék: nemzet kötcse magyarország demokrácia forradalom valóság orbán viktor magyarság erkölcs bűn hagyomány etikus értelmetlen logikus cigányság méltóság erkölcstelen esztétikus valóságérzékelés valóságigény
„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”
„A miniszterelnök úgy látja, életünk legnagyobb kihívása előtt állunk, utópiák helyett valóságra épülő politikát kell érvényre juttatnunk.
(...)
A kormányfő aláhúzta, a nemzeti egység egy szövetség sikere, ugyanis a polgári középosztály szövetséget kötött a bizonytalan helyzetű, szegényebben élő társadalmi rétegekkel. Ez a szövetség adja a mostani kormányzás alapját. Az a feladatunk, hogy ezt a szövetséget megvédjük a Gyurcsány-korszak ipari méretű illúzió-termelésével szemben...”
„Egyszer csak Valóság nagybátyánk ültében kihúzva magát felém fordult, a szemembe nézett és, minden kétséget kizáróan, ezt mondta:
- Logikus, esztétikus, etikus.
Egyúttal, egy bizonytalan lendülettel, megpróbált felállni is; sikertelenül: térdei megrogytak, előrebillent, támaszkodó kezeivel sörösüvegeket sodorva le az asztalról. A kocsmát betöltötte a kövezetre hulló üvegek csörömpölése.
Valóság nagybátyánk visszazökkent székére és fejét a sörtócsában pihenő karjaira hajtotta.”
Emilt kaptam Z.-től. Az emilben, hogy megnyitottam, egy idézetet, egy képet és egy igen rövid és szigorú megjegyzést (kommentárt) találtam.