Mi a magyar most?
Pilinszky János:
Harmadnapon
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
"Testben a Jordánon túl tartózkodva / tanítványaidhoz, Jézus, így szóltál: / Lázár barátunk már meghalt, / és most éppen sírba helyezték. / De én, barátaim, miattatok örülök, / mert így meg fogjátok látni, / hogy mint helyhez nem kötött Isten, tudok mindent, / noha látható emberré lettem. / Menjünk tehát, hogy életre keltsem őt, / hadd érezze meg a halál is a győzelmet, / és hogy teljhatalmát nyilvánvalóan megdöntöm, / és megadom a világnak a gazdag kegyelmet!"
"Mártát és Máriát kövessük, hívek / s küldjünk Urunkhoz Istennek tetsző tetteket követként, / hogy hozzánk is eljőve támassza fel halott elménket, / mely gyászosan sírban fekszik, / mert hanyagságunk miatt elalélt, / semmi istenfélelmet nem érez, / életerejének nincsen birtokában, / ezért így kiáltsunk: / Nézz reánk, könyörülő Urunk, / és mint hajdan barátodat, Lázárt / fennséges megjelenéseddel feltámasztottad, / úgy minket is újra kelts életre / s add meg nekünk a nagy irgalmat!"
"Már két napja van Lázár a sírban / s látja a kezdettől fogva elhunytakat. / Ott kell szemlélnie a szörnyűségeket: / az alvilágban lebilincseltek sokaságát. / Nővérei ezért keservesen sírnak, / hogyha meglátják a sírját. / Krisztus pedig már érkezik, / hogy barátját életre keltse, / és mindenki összhangban zenghesse: / Áldott vagy Üdvözítőnk, könyörülj rajtunk!"
Á.F. feleúton a Nirvánába, megjelent Szürke Lónak.
(A Nirvánába akkor jutsz, ha megsemmisül benned a nemtudás és az abból eredő rossz. Van, hogy nem árt egy kis külső nyomás. Á.F-nél legalábbis ez így működött.)
Fönn északon hidegek a hajnalok.
Napfölkeltekor Szürke Ló a William Henry erőd melletti tisztáson feküdt, hanyatt, tátott szájjal, szétvetett végtagokkal, a dértől csatakos fűben.
- Nemecsek Victor - szűrődött tompán a fülébe egy határozott kijelentés, amolyan deffiníció forma, és érezte, hogy valaki a talpába rúg.
- De vajon Ernő e az Orbán? - kérdezte az iménti hang. Szürke Ló fejét emelve eszmélt, és Ács Ferit látta meg a lábánál. Pislogott.
- Felnő-e? - Bámult Ács Ferire.
- Nem ezt mondtam - mérgeskedett Ács Feri, - de... - szelidült meg - tulajdonképpen így értettem. (El a Nirvánába)
Ahogyan Nemecsek Ernő (Victor) Ács Ferit a Nirvánába, úgy juttatta néhány kísérleti patkány teteme a prémvadász Szürke Lovat a harmatos fűbe, mert tegnap délután, amikor a dögöket az erőd kísérletező kedvű orvosánál meglátta, majd elkunyerálta, mélyen megalázkodva végső kétségbeesésében, hiszen a csapdái hetek óta nem fogtak semmit, már birtokában volt az előzetes tudásnak, valami pre-dolognak, annak, hogy a hófehér patkánygereznát, mint hermelinszőrmét remekül lehet értékesíteni. Persze a William Henry erőd kereskedője erre a sumákságra rá fog jönni, de félárat akkor is fizet, mert elég huncut ember, és Szürke Lóval egyetemben vallja, hogy jó ez az úri népeknek Budapestre, a nyélbe ütött üzlet után pedig majd cinkosan egymásra mosolyognak, végül pedig Szürke Ló megiszik két liter kannás fehéret. "Hajléktalant". Így is lett.
Címkék: meglát, kunyerál, megalázkodik, önmegutál, sumákol, cinkos
Hajrá amerika! Hajrá indiánok!
"Láttak-e már, Uraim, a Családi Pótlék Nagy Napján délután az élelmiszer üzletből kilépő cigánygyermeket, amint a visszajáróként felmarkolt aprópénzt hanyag eleganciával az ajtó mellé, a sárba hajítja...?"
/Szürke Ló a kongresszus előtt/
A kutya valahol a gyermekkorban ásódik el.
Később aztán kikaparja magát.
Nem lehettem valami tökéletes gyermek. A cirkuszi bohócok (kivéve a kis Recét) valahogy sohasem tetszettek: mulatságosnak sem tartottam őket, meg nem is igazán értettem, hogy mitől is kellene annak lenniük.
No, hát, nézem tegnap az Orbán-beszédet a TV-ben, fekszem hanyatt a díványon (keleti a kényelem), odakinn süvít a szél, idebenn jó meleg a cserépkályha, kedélyesen ordítozom át kommentárjaimat a másik szobában gyerekeket nevelő feleségemnek, sporttársi ellágyulással érzékelem az empátiát, hogy Kósa rémségesen erőltetett 48-as politikai párhuzamai (a beszéd írója - szegény - vagy két este, közvetlenül lefekvés előtt, biztos, hogy erősen fűszerezett - a curry jelenléte erősen valószínűsíthető - zsírban gazdag, úgynevezett nehéz ételekből töltekezett az éjszakai ihlet intenzitása érdekében - miért eszik, aki nem bírja, mondaná Krúdy Gyula, persze mit ért ő a korunkra jellemző szintetikus drogokhoz -, mert most sárkányokkal kell viaskodni igazándiból is, ennek jött ideje), mint első félidő (az Elnök Úr maga is sportember volna) után kultúrális tánc és ének következeik; ha lenne itthon, most kimehetnék a konyhába egy doboz sörért.
Sör nincs, beszéd van.
Folyik.
Az Elnök Úr áldozatot - már vér és élet - nem akar, ellenben átfogó és mindent átjáró erkölcsi megújulást igen. A hazára meg majd a fénynek a derűje rája.
Volt valamikor, nagyvárosi hírlapkézbesítő koromban egy munkatársam, a 94-es választások idején ő már olyan jó negyvenes lehetett, aki egy koratavaszi hajnalon, a körzetből már hazafelé pedálozva (odafelé, hajnali fél hatkor bedobtunk egy vinjakot talpas pohárból, egy olyan kocsmában, amit egy valamikori szükségbarakkból alakítottak ki, mer' hogy van ebben a városban - folyik - egy olyan patak, ami száz éve úgy, de úgy kiöntött, hogy úszott minden - az árvízről Balu424, a kézbesítők nevezetes italozásairól Borisfedor tudna, annak aki helytörténetileg kíváncsi), kilómétereken át méltatlankodott, hogy látott ő a városi TV-n egy vitaműsort, ahol az egyik párt képviselőjelöltje, amúgy teljesen rendben találtatott öltönyéhez fehér frottírzoknit húzott...
MOST e hajdanvolt kollega egykori döbbenetével kérdezem - emberek, elvtársak! -, hogy J. Menzel Hóvirágünnepje (speciálisan thanks B. Hrabalnak, persze) után még mindig nem érti az európai műveltséggel rendelkező művelt európai, hogy véráldozat nélkül ez nem megy?
Ekkor, ott, a díványon fekve révületbe estem, és éles és színes képet láttam egy cirkuszi porondról, ahonnan éppen az imént lezuhant artista összezúzott testét húzzák ki, nyomorultra még az elefánt is rálépett, majd két bohóc penderül elő: egy magas, vékony, nagyorrú, szemüveges, mellette egy apró termetű, ferde orrú. Sokéves rutinnal nyugtatják az elhűlt közönséget. A balesetet szenvedő artista is rendben van, türelmesen várja odakinn, hogy vele is foglalkozzanak; csak a gerince és a medencéje törött össze, kijött az összes bele a végbélnyílásán, a tüdeje a száján, az agyveleje pedig a fülén és az orrán... talán néhány bordája is összeroppant, de erről biztosat csak a röntgen után...
Ifjonti avantgarde korszakomban egy szabadvers utolsó soraként azt írtam:
"Látod, Íziszfejű, ide jutottunk."
(Íziszfejű: "Ide jutottatok, bazdmeg.")
Kiss Benedek:
SZERESSÉTEK E NEMZETET!
Gyurkovics Tibornak
E nemzet olyan gyermeki!
Játék vagy vér: mindegy neki,
vér és játék – elvérzik? játszik?
E nemzet óriásnak látszik.
S benne én mily kicsiny vagyok.
Tettei miatt borzadok.
S ó, milyen boldog is vagyok:
tetteitől elolvadok!
Magyarnak lenni büszkeség.
Tenger habján a szőkeség.
Magyarnak lenni bénaság,
kukacos ó-arany barnaság.
E nemzet olyan gyermeki.
Apja se, anyja se már neki.
Föl-fölsír mostoha éjszakán:
Édesapám! Édesanyám!
E nemzet olyan, mint a többi.
Gyászában győzelmét ünnepli,
krumpli, kenyér, pálinka, bor –
kivet az ár, vagy elsodor.
Szeressétek e nemzetet!
Hogy szeressék, azért eped.
Ha komisz, csak azért, hogy szeressék,
s dicsőségére is ez a mentség.
E nemzet olyan gyermeki!
Nyújtsatok védőkart neki,
mert önmagában kárt teszen…
S az Isten nagyon szegény leszen.